A helyzet a következő!

Soha nem voltam egy szent, a kapcsolataimat soha nem tekinttem hosszútávunak, bár mindegyik azzá vált az idő múlásával.
Azt hittem eljön az idő, amikor már nem fognak más nők érdekelni, de elmultam 30 és még mindig itt vagyok, és próbálkozom, mintha otthon nem lenne meg mindaz, amit szeretnék.

Szívbemarkoló a felismerés: egy lány mellett kellene leélnem az életemet? Akárhogy is szeretem, és vonzódok hozzá, a megkörnyékezés, hülyités, rámenősen udvarlás, a kamu szövegek-igérgetések utáni gyors szex egy eldugott helyen még mindig izgalomba hoznak.

Vajon ki fogom ezt nőni valaha. Vagy ha nem, akkor hogyan lehet kezelni egy ilyne rossz "szokást"?